A VIII AIDA Budapest Biztosítási Kollokviumról

Sokéves hagyományt folytatott akkor a Magyar Jogászegylet biztosítási jogi szakosztálya, amikor immáron nyolcadszor rendezte meg kollokviumát, ezúttal Közösségi jog, nemzeti jog, biztosítás címmel 2004. november 25-27-én Budapesten. A rendezvény szervezői több mint 120, jobbára hazai, de számos, részben nem is európai országból származó külhoni vendéget üdvözölhettek a tanácskozáson. Mind a résztvevők, mind pedig az előadók a biztosításügy valamennyi szegmensét képviselték, ideértve az ügyvédeket, az érdekképviseletek munkatársait- jogászait, az alkuszok képviselőit, és a biztosítási ügyben érintett hatóságok felelős vezetőit, de nem hiányoztak a tudományos élet, az egyetemek képviselői sem. A rendezvény iránt azonban érthető módon a biztosítótársaságok jogászai részéről lehetett a legnagyobb érdeklődést tapasztalni.

A kollokviummal egy időben, annak helyszínén tartotta vitaülését a szakosztály gépjármű biztosítási munkacsoportja. Ennek fő indoka nem utolsósorban a hazai gépjármű-felelősségbiztosítás megújult rendszere, valamint az annak bevezetésével kapcsolatos számos értelmezési probléma volt.

Elsőként Ragályi István, a MABISZ ügyvezetője adott áttekintést, mindenekelőtt a 4. számú EU gépjármű-felelősségbiztosítási irányelv hazai átültetését jelentő magyar jogszabály hatályosulásának tapasztalatairól, az eddig végzett munkáról és a további feladatokról.

Ezt követően Bedőné Dr. Szabó Tünde vezető jogtanácsos (Allianz Hungária Biztosító Rt.) adott rendszeres elemzést a módosult jogszabályról.

Harmadik (társ)előadóként Dr. Molnár István ügyvéd (Budapest) korreferátumának megtartására került sor. Ő elsősorban a gépjármű-biztosítással szorosan összefüggő biztosításközvetítői tevékenység jogi környezetében bekövetkezett változásokról, az ott felmerült értelmezési kérdésekről beszélt. Leginkább a gépjármű értékesítők, a többes ügynökök és az őket felügyelő PSZÁF munkáját értékelte, majd szólt az idén ismét nagy hangsúlyt kapott írásbeliségi problémákról a biztosítások felmondása kapcsán, különös tekintettel arra, vajon a telefax készüléken küldött jognyilatkozat megfelel-e az írásbeliség követelményeinek.*

Délután a nemzetközi biztosítási jogi szövetség (AIDA) gépjármű-biztosítási munkacsoportja tartott ülést Dr. Dieter Pscheidl elnökhelyettes irányításával. Az ülésen áttekintették a nemzetközi gépjármű-felelősségbiztosítási jogösszehasonlító munkát. A legutóbbi világkongresszus óta módosított fő jelentés vitájára került sor, majd a francia kártalanítási szervezet működését ismertette annak vezetője. A tapasztalatoknak azért is van nagy jelentősége, mert hazánkban a MABISZ ugyanilyen testület szerepét tölti be az új jogszabály (190/2004. /VI.8./Korm.r.), illetőleg a 4.sz.EU gépjármű-biztosítási irányelv parancsa folytán.

A kollokviumot november 26-án Dr. Draskovics Tibor pénzügyminiszter nyitotta meg, aki beszédében köszöntötte Dr. Bárd Károlyt, a szakosztály 80. életévét betöltött elnökét, és méltatta annak több évtizedes munkásságát a hazai biztosításügyben és a magyar, valamint a külföldi biztosítási jogászok életében.

Ezután került sor az előadások megtartására. Elsőként Susanne Czech, a CEA brüsszeli ügyvezetőjének felszólalását hallottuk. Czech asszony ismertette az Európai Biztosítási Szövetség szervezetét és tevékenységét, majd ezt követően részletesen elemezte a biztosításüggyel kapcsolatos irányelvi kezdeményezéseket, azok sorsát és a CEA ezekkel kapcsolatos álláspontját, valamint azt, hogy hogyan, milyen mértékben sikerült azt érvényre juttatni.

Dr. Bárdos Péter ügyvéd (Budapest) igen érdekes előadásában a magyar jogász számára új probléma kereteit feszegette, nevezetesen azt, hogyan kezelik az uniós normák a kár, illetve a jogi felelősség fogalmát, különös tekintettel a közösségi jogsértésekre, illetve a tagállamok esetleg mulasztásos jogsértéseire.

Ezt követően Bernd Honsel müncheni ügyvéd, az Allianz konszern korábbi jogtanácsosa tartott előadást, amelyben részletesen szólt az uniós jog versenyjogi fejezetéről a biztosításügyben, különös tekintettel az ún. biztosítási csoportmentesség kérdéseire. Részletesen ismertette azokat az értelmezéseket, amelyeket a német biztosítási szakma képviselőinek az unió illetékesével folytatott brüsszeli megbeszélésüket követően sikerült rögzíteni, hogy azok alapján jogszerűen végezhessék tevékenységüket a biztosítóvállalatok. Honsel úr után dr. Pintér Imre, a Pénzügyminisztérium jogtanácsosa emelkedett szólásra. Hozzászólásában a magyar kodifikátor nehézségeit elemezte, különösen két biztosítási tárgyú irányelv átvétele kapcsán; a közvetítői, illetve a távolsági értékesítésű pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó irányelveket vette górcső alá. A kollokvium délután folytatódó ülésének első előadója Manfred Werber hamburgi egyetemi tanár volt, aki a közvetítői irányelv németországi átvételének gyakorlati nehézségeivel foglalkozott. A problémát az okozza, hogy Németországban korábban nem létezett a közvetítők állami felügyelete, ez okból megtagadta az 1991-es közvetítői ajánlás átvételét is. Ezáltal a német nemzeti jogalkotás átültetési késedelembe kerül. A biztosító által alkalmazott ügynökökre nézve külön szabályozás készül, de a tájékoztatási kötelezettség tekintetében fennáll majd az ügyfél arról való lemondásának lehetősége. Végül gyakorlati problémát jelent – és ez az átvétel külön hiányossága -, hogy Németországban eddig nem sikerült megtalálni azt a hatóságot, amely ellátná a biztosításközvetítők felügyeletét. A nemzetközi biztosítási forgalomban máris nehézségeket okozott, hogy adott esetben a német közvetítő nem volt képes igazolni más tagországból való partnere számára, hogy nyilvántartásba vették. Werber professzor után Uta Kirscht asszony, egy hamburgi életbiztosító társaság jogtanácsosa hozzászólásában megkísérelte felvázolni a három fokozatra tagolt tájékoztatási kötelezettség modelljét, különös tekintettel az életbiztosításra.

Gerrit Winter, ugyancsak hamburgi egyetemi tanár, azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az Európai Unión belül érvényesülő szubszidiaritás (mögöttesség) alapelve milyen hatással van a biztosításügyi szabályozásra. Ennek legjobb példájául a biztosításfelügyeleti szabályozást említette, itt ugyanis nincs központi hatóság, hanem minden tagállam az irányelvek keretei között maga határozza meg felügyeleti jogát, ami így jelentős eltéréseket is tartalmazhat, ugyanakkor a tagállami felügyeleti hatóságok e saját jog szerint felelnek a felügyeletük alá tartozó biztosítók unión belüli tevékenységéért is.

A biztosítási szerződés magánjogával kapcsolatban már más a helyzet, hiszen itt még a minimális egybehangolásra sem került sor.

Ezzel a kérdéssel foglalkozott aztán Will Dufwa stockholmi egyetemi tanár, aki a biztosítási jog négy pilléreként a felügyeleti jogot, a kollíziós magánjogi szabályokat, a biztosításközvetítés jogát és magának a biztosítási szerződésnek a jogát jelölte meg. A hatályos magánjogi törvénykezésre vonatkozó európai kitekintést követően a professzor külön említette a Svédországban, Dániában, Németországban és Svájcban jelenleg folyó – legtöbbször majd száz éves törvények – reformjára irányuló kodifikációs törekvéseket. Ezután került sor a magánjogi jogegységesítő törekvések ismertetésére európai keretek közt, különös tekintettel az európai biztosítási szerződési jog szabályozását előkészítő munkacsoportra. A fő kérdések: a biztosítás fogalma; mi kerüljön egy általános részbe; hogyan lehet elhatárolni a kárbiztosítást a személybiztosítástól; mennyire legyen részletes az egyéni és a csoportos biztosítás elkülönítése. Végül az is kérdés, mi legyen választható és kötelező a szabályokból. Az 1999-ben Stockholmban alakult munkacsoport eddig 12 ízben ülésezett, és 2004 tavaszán már az unió gazdasági és szociális bizottságával is közösen tanácskozott a szerződéses biztosítási jog egybehangolásának kérdéséről. A fő irányok: a tömeges kockázatokra való koncentrálás és a kogens szabályok megalkotása, továbbá egyfajta általános rész készítése.

A kollokvium utolsó hozzászólójaként Dr. Majzik Ferenc, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének osztályvezetője tartott korreferátumot. Ebben arra mutatott rá, hogy a közvetítői irányelv és a hatályos Bit.-beli szabályozás között ellentmondás van a tekintetben, hogy a biztosító alkalmazottját az irányelv nem tekinti biztosításközvetítőnek, ellentétben az új hazai belső jogi szabályozással.

A kollokvium második napján délelőtt kerekasztal-konferencia megrendezésére került sor. A panel résztvevői felölelték a hazai biztosítás teljes spektrumát. Elsőként dr. Takáts Péter, a Polip Biztosítási Alkusz Kft. ügyvezetője – a Brókerszövetség volt elnöke – expozéjában a biztosításközvetítői irányelv (szerinte félresikerült) hazai átültetésének kérdésével foglalkozott. Álláspontja szerint a kodifikátorok egyrészt túlteljesítettek, másrészt késedelemben vannak. Felszólalásának megtartásakor ugyanis még mindig nem jelent meg a biztosításközvetítők felelősségbiztosításáról szóló jogszabály.*

Bírálat tárgyává tette azt is, hogy a banki és a postai közvetítők esetében a Bit. nem alkalmazza a képesítésre vonatkozó törvényi rendelkezéseket.

Dr. Bősze Anikó, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének főosztályvezetője a felügyelet ezzel kapcsolatos álláspontját, illetőleg az ügynökregiszterrel kapcsolatos munkálatokat ismertette.

Dr. Kovács Zsolt ügyvéd (Budapest) elsősorban arra hívta fel a figyelmet, hogy az uniós tagság ténye folytán megváltozott az ügyvédek, jogi képviselők felelőssége is. Megbízóik érdekében ugyanis akkor járnak el igazán gondosan, ha a megbízás teljesítése kapcsán figyelemmel vannak az EU-irányelvekre, a rendeletekre és nem utolsósorban az Európai Bíróságnak a tárgyban közzétett ítéleteire is. Az előadó ezután példákat hozott fel arra is, hogy az átültetés mikéntje a hazai jogalkotó felelősségét vetheti fel.

A dr. Csurgó Ottó vezető tanácsadó (Budapest) irányításával zajló értekezlet következő felszólalójaként Dr. Popper Klára ügyvéd (Budapest) expozéjában a konszolidált életbiztosítási irányelv hazai átültetésének néhány vitás kérdésével foglalkozott.

Végezetül dr. Péterfi Éva, az UNION Biztosító vezető jogtanácsosa egy, az irányelvek átültetése szempontjából marginálisnak tetsző, ámde a gyakorlatban mégis egyre fontosabb kérdéskört vetett fel, az úgynevezett assistance szolgáltatásokét, különös tekintettel arra, hogy mennyiben minősülnek ezek biztosítási tevékenységnek; az autókereskedők, az autóklubok milyen szolgáltatások nyújtására jogosultak, és milyen új tendenciák mutatkoznak a segítségnyújtás területén általánosságban.

A sikeres és számtalan kül- és belföldi hozzászólásával kísért kerekasztal-konferencia végeztével a kollokvium is befejezte munkáját. Dr. Bárd Károly zárszavában bejelentette, hogy a IX. Budapest Kollokviumot 2006. november 25-27-én tartjuk, melynek témájáról a Jogászegylet biztosítási jogi szakosztálya és a rendezvénysorozatot folyamatosan támogató MABISZ hamarosan dönt.

Dr Kiss Ferenc Kálmán